Halottak napja

Henry Scott-Holland: A szomszéd szoba

A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog...

valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.

Én én vagyok, te pedig te. 

Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, 
ez mit sem változott.

Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, 

beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon,  
melyen mindig is beszéltél. 

Ne változtass a hangszíneden. 

Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.

Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel

A nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, 

de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. 

Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.

Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság.  

Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, 
hogy nem kell rám gondolni. 

Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. 

Nincs semmi baj.

Az emlékezés története itt.